Olyan a völgy, mint kerti almák:
a kisházak összegurulnak,
a templomok nagyobbra jutnak,
ahogy őket, a kicsik tartják.

A mezőn arrébb, szuszog a tó.
Leheletén kacsa lengedez.
Tört nádi sípon szélt sem ereszt,
hát alább hagy most, a suttogó.

Itt, büszke erdő a domboldal:
őrt álló, sokszínű hadsereg!
Őszbe kopó, ezer köpenyek
galléron ling-lengő pókfonal.

Túloldalon, amott, rezgőfű:
szétfutó, lihegő kacagás.
Szárítkozó, gömbölyded rakás
már a boglya a pajta körül.

Ni csak, egy bogár oltárhoz lép,
de viaszba süpped a lába!
S a tüllfüggönyön kalimpálva
kékpillangót kötöz az ottlét.

Harang reccsen, emberek gyűlnek,
minden alak vászonra siet.
Versek, mesék: a kincses sziget!
S a szívek, szíveket örülnek.